Országok Uniója vagy Polgárok közössége?
A Magyar Idők 2017. szeptember 20-ai, szerdai számában jelent meg Kiss Antal miniszteri biztos, az MFK ügyvezető igazgatójának alábbi publicisztikája.
Országok uniója vagy polgárok közössége?
Okos városok, bölcs emberek
Az Európai Unió politikai válságát éli, mert 28 tagállama számos kérdésben nem tud egyezségre jutni, nem tud egyenlő partnerként gondolkodni Európa jövőjéről. Amennyiben kiutat keresünk a válságból, felmerül a kérdés, hogy az unió vezetőinek vajon nem az 508 millió polgár közösségére, közös értékeire és bölcsességére támaszkodva kell-e megoldaniuk a válságot, és így tenni ismét versenyképessé Európát.
Bölcsész vagyok, tehát a fogalom szerint a „bölcsesség barátja”. A bölcsész kénytelen nemcsak bölcs, hanem tartalmát és irányát tekintve okos megoldások keresésével foglalkozni, és az is a feladata, hogy elsősorban a dolgok együttállását értelmezze, és ne vesszen el a részletekben. Ez még akkor is igaz, ha valamely területet részleteiben is ismer.
Az utóbbi időben számos tárgyalásom, egyeztetésem volt az Európai Beruházási Bank illetékes alelnökével magyarországi fejlesztési kérdésekről. A bank levélpapírján 22 nyelven, vagyis az Európai Unió 28 tagországában beszélt nyelveken szerepel a bank neve. Ez inspirált arra, hogy az okos városok helyi szerepének jelentőségét az Európai Unió kontextusába helyezzem.
A kormányfő a Modern Városok Program sikeres lebonyolításával új tárca nélküli minisztert bízott meg. A modern városok: okos – mert sok, különböző tehetségű emberek lakta – városok. Ezek közössége alkotja az országot, az országok közössége pedig az Európai Uniót. A kérdés így jogosan vetődik fel: komolyan kell-e venni egy-egy tagországon belüli, alulról jövő bölcsességet, kezdeményezést?
A görög filozófia szerint a város, a ’démosz’, az emberek közössége. Pontosan: az egyenjogú és egyenlő értékű emberek közössége. Arisztotelész az emberről úgy beszélt, mint zoón politikonról, a közjóért felelősséget vállaló, államalkotó emberről.
Miért fontos erre emlékeztetni? Azért, mert az Európai Unió akkor lesz erős, ha 508 millió polgára egyformán és egyenként érzi magát fontosnak és a közügyekért felelősnek. Ezt nem lehet vezényszóra elérni, nyilván nem fogja magát senki sem fontosnak érezni csak azért, mert az Európai Unió vezetői erről így rendelkeznek. Ennek alulról kell elindulnia és megerősödnie.
Ki és mi fontos, és mennyire fontos? Az unió vagy a közösségek közössége? Az unió közössége akkor lesz erős, ha a városok és régiók lakói közösségként érzik meg, hogy ők mennyire értékesek, és közösségként szerveződnek hálózatba, hogy értékeiket megőrizzék, és azokkal fenntarthatóan gazdálkodjanak. Csak az így gondolkodó és cselekvő közösségek lesznek képesek bölcs és okos városokat létrehozni.
Ma azt érzékelhetjük, hogy felerősödött az ellentét az erős és a gyenge, a kicsi és a nagy, a gazdag és a szegény között. Az Európai Unió politikai válságot él meg. Azt gondolom, újra a gondolkodásunk középpontjába kellene helyezni az unió jelmondatát: „sokszínűségben egyesülve”. Tehát meg kell adni a lehetőséget minden városnak, minden régiónak, hogy megmutassa saját értékeit és képességeit.
Az unió intézményeinek pedig az lenne a feladata – és ez a démoszt, a demokráciát vezetők nagy felelőssége –, hogy az 508 millió polgárt abban támogassák, hogy úgy alkothassanak egységes egészet, hogy közben ne vesszenek el a helyi különbségek. Ezért én az unió jelmondatát úgy interpretálom: „a sokszínűségből közös erő is formálható”. Ehhez azonban el kell ismerni a létező helyi különbségeket, miközben nem engedhető meg az emberek vagy közösségek megkülönböztetése. Azok a bölcs vezetők, aki úgy tekintenek a közösségre, hogy annak minden tagja egyformán értékes és szükséges ahhoz, hogy a közösség erős legyen.
Meglátásom szerint az 508 millió európai megkülönböztetés nélküli közössége nem elsősorban társadalmi, hanem mind inkább gazdasági kérdés. Még pontosabban: versenyképességi kérdés. Európa csak akkor lesz versenyképes, ha az előtte álló politikai, gazdasági kihívások megválaszolásánál 508 millió különböző talentumokkal bíró, hovatovább a maga hivatásában elkötelezett, élethelyzetében biztos, erős polgárára támaszkodhat.
De hogyan várhatjuk el Európától, hogy versenyképes legyen, miközben mély vagy mélyülő szakadékok tátonganak az egyes európai országok és az országokon belüli régiók között?
Nem tagadhatjuk, hogy az unió jelenleg történelmének talán legnagyobb kihívása előtt áll: újra fel kell ismernie az egység és közösség erejének fontosságát. Az Európai Unióban tévúton járnak azok, akik felülről irányított projektfejlesztésben gondolkodnak. Az okos városok fejlesztésénél, a finanszírozási koncepciók kialakításánál a valódi szakemberek arra kíváncsiak, hogy mi az a jó gyakorlat, mi az a helyes irány és melyek azok a helyi feltételek, amelyekkel egy város, egy régió rendelkezik.
De mindenekelőtt az a kérdés érdekli őket, létezik-e az a közösségteremtő felelősség, amely nélkül nem létezik sem projektfejlesztés, sem pedig finanszírozói támogatás. Amennyiben mindnyájan úgy tudnánk gondolni Európára, hogy az nem csupán 28 ország célelvű egyesülése, hanem 508 millió ember sokszínű közössége, akkor meglátásom szerint mindnyájan közelebb jutnánk annak a gondolatnak a megértéséhez, hogy a ’unity’ fogalmánál mennyivel több, mélyebb és erősebb a ’community’ fogalma.
Bölcsészként – és fejlesztéspolitikai szakértőként is – úgy vélem, ha az eurómilliárdok felhasználásának hatékonyságát akarjuk növelni, akkor elsősorban az okos fejlesztések végső kedvezményezettjeire, az emberekre és a közösségekre, ebben az összefüggésben pedig azok bölcsességére kell támaszkodnunk. Ha ugyanis azt mondjuk, hogy modern, ’okos város’, akkor ez önmagában egy ellentmondás: a város mint kövek összessége, mint épített környezet sosem lehet okos. Európa sem okos önmagában. Talán azért is maradt le a globális piaci versenyben, mert nem hisz polgáraiban és a polgárai talentumaiban, cselekvőképességében, bölcsességében. Nem hisz 508 millió emberben, csak néhány tízezerben, akik úgy gondolják, hogy az 508 millió irányítását egyedül el tudják látni.
Európa csak akkor lesz képes megvalósítani a modern, okos városokat, majd okos kontinensként versenybe szállni, ha bízni fog polgáraiban, ha az európai intézmények vezetői nem megmondóemberként, hanem szolgálattevőként cselekszenek. Így lehet az Európai Unió 28 tagállam és 508 millió polgár alkotó és gazdag közössége.
Mindennek megvalósulásához a Modern (okos) Városok Program Magyarországon új lendületet adhat, ezért rendkívül fontos, hogy azt közösen sikerre vigyük.
A szerző a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium miniszteri biztosa, a Magyar Fejlesztési Központ ügyvezető igazgatója
forrás: magyaridok.hu/belfold/orszagok-unioja-vagy-polgarok-kozossege-2240278/