HORIZON 2020 SIKERTÖRTÉNETEK: ÉRZÉKELŐMODULOK FIGYELNEK A HULLÁMOK ALATT
Az EMSODEV névre hallgató projekt keretében, Olaszország vezetésével és nyolc másik uniós ország közreműködésével 2015 és 2019 között, az Európai Unió támogatásával dolgozó kutatók terveztek egy szabvány mérőmodult a mélytengeri körülmények megfigyelésére. Egy európai tengeri érzékelő-infrastruktúra részeként ezek a modulok megbízható, hosszú távú adatot fognak szolgáltatni a tengereink és óceánjaink állapotáról.
Számtalanszor elhangzott, hogy a Holdról is többet tudunk, mint az óceánok mélyéről. Mivel egyre inkább ráébredünk az óceánok klímaváltozásban játszott szerepére, egyre sürgetőbb, hogy jobban megismerjük a hullámok alatti világot.
Az óceáni méréseket hagyományosan hajókról és lehorgonyzott vagy úszó bójákról végezték, azonban a hosszú távú megfigyelésekhez alapvetően szükség van a víz alatti megfigyelő állomások hálózatára.
„Számos ország állandó programokat alakít ki az óceánok mélyén történő mérésekhez,” mondja Paolo Favali, az EU-s finanszírozású EMSODEV projekt koordinátora.
Egyike ezeknek a vállalkozásoknak az EMSO, az Európai Multidiszciplináris Tengerfenék és Vízoszlop Obszervatórium, egy a 21 együttműködő létesítmény közül, amelyeket Európai Kutatási Infrastruktúra Konzorciumként ismernek (ERIC).
Az EMSODEV partnerek terveztek egy szabvány eszközcsomagot, amit EGIM-nek hívnak (EMSO generikus eszközmodul) annak érdekében, hogy növeljék az interoperabilitást és egységesítsék az EMSO létesítményekből származó adatokat.
AZ EGIM eszközöket egy alig több mint egy méter magas, hordó alakú keret tartalmazza, ami 4800 méternél mélyebben is működőképes, akár a tengerfenéken, akár lehorgonyozva egy kiválasztott mélységben. Ennek egy prototípusa és két gyártási modulja már a helyszínen található. Mindhárom modul arra van felszerelve, hogy mérje a hét fő óceáni változót, nevezetesen a hőmérsékletet, a vezetőképességet, a nyomást, az oldott oxigént, a turbiditást (zavarosságot), a tengeráramlatokat és a hangot. A modul akár négy másik eszközt is magában foglalhat, mint például egy szén-dioxid érzékelőt, egy szeizmométert vagy egy videókamerát.
A modulok egy bázishoz vannak kötve, vagy egy tengeralatti kábellel vagy egy felszíni bója szatellit kapcsolatával. Az eszközök pedig rögzített intervallumokban vagy valós időben képesek visszaküldeni az adatokat a partra.
Egy kapcsolt adatkezelő platform, valamint egy portál biztosítja, hogy az adatok könnyen azoknak a kutatóknak a rendelkezésére álljanak, akiknek szüksége van rá. A modulokat valószínűleg alkalmazzák majd a földtudományokban, a fizikai oceanográfiában, a biogeokémiában és a tengeri ökológiában.
Forrás és további információ:
https://ec.europa.eu/research/infocentre/article_en.cfm?artid=53925
