Magyar
English
Akadálymentes verzió
 Rólunk  Brüsszeli források  Hírfolyam  Közérdekű adatok  Kapcsolat 
Nyitólap > Hírfolyam > EURÓPAI KONZULTÁCIÓ, AVAGY MIRE KÖLTSÜNK 100 ...

EURÓPAI KONZULTÁCIÓ, AVAGY MIRE KÖLTSÜNK 100 MILLIÁRD EURÓT

Bizonyára keveseknek adatik meg az életben, hogy beleszólásuk legyen abba, mire költsön el egy közösség 100 milliárd euró (azaz 31 190 milliárd forintnyi) összeget. Most azonban mi magyarok is élhetünk ezzel az európai demokratikus jogunkkal: véleményt nyilváníthatunk, és alakíthatjuk az unió fejlesztési terveit!

Az MFK képzéseiről, az uniós konzultációról, az FP9-ről, és egyéb érdekességekről, például ügyfél és ügyfélszolgálatos közötti, számok alapján felállítható pszichológiai összefüggésekről beszélgettünk Bózsik András Pállal, a Magyar Fejlesztési Központ igazgatóhelyettesével, a közvetlen uniós források elnyerésére felkészítő projektfejlesztésidivízió vezetőjével, Horizon 2020 specialistával.

 

Mit kell tudnia egy átlag magyar polgárnak az FP9-ről?

Az európai bizottság a közvetlen uniós forrásokat több részre osztja. Maga a költségvetés hét évente van meghatározva; ezen belül vannak természetesen azok a források, amiket az unió apparátusának fenntartására fordítanak, vannak, amelyeket a különböző országok kormányzata által meghatározott módon osztanak el az adott országban, és vannak azok a források, amelyeket közvetlenül Brüsszelből lehet elnyerni. Ezek nagy része vissza nem térítendő forrás, aminagyságrendileg 143 milliárd eurót tesz ki, és ez a csomag tartalmazza a kutatást, fejlesztést és innovációt támogató keretet, amelyet most úgy hívnak, hogy Horizon 2020, vagy FP8. Az FP rövidítés Framework Programme-ot, vagyis keretprogramot takar, az előző természetesen FP7 volt. Mivel ez a hétéves program 2020-ban végződik, ezért elnevezték Horizon 2020-nak. Ennek az utódprogramja - amit még nem láttak el névvel -, amire úgy hivatkoznak, hogy FP9. Gyakorlatilag az uniónak az innovációt, kutatás-fejlesztést támogató keretprogramja a következő hét évre, vagyis 2021 és 2027 között. Ez az FP9.

Az első nagyon pozitív változás, hogy az eddigi H2020-as keretprogramra meghatározott 80-ról 77 milliárd euróra csökkent összeget az FP9 esetében 100 milliárd euróra tervezik; tehát a növekedés több mint 25 % lesz. Ennek az az oka, hogy az EU jelentősen le van maradva más nagy országok vagy jelentős csoportok innovációs költéséhez képest. Míg például az USA-ban 2,8 % a GDP-arányos innovációs költés, addig az EU-ban ugyanez a szám 2 %. Hazánkban ez természetesen nem ilyen nagyságrendű, mi csupán az EU alsó hányadában vagyunk; Magyarországon tehát még tovább kellene emelni a kutatás-fejlesztésre szánt költségeket. Az EU is érzi, hogy el van maradva például Izraelhez, Japánhoz vagy az USA-hoz képest. Ennek köszönhetően hozták létre tulajdonképpen a H2020-at, ami az EU összes korábbi kutatás-fejlesztési és innovációs programjának egy csomagba való foglalása volt, és ez nemcsak egy PR-akció, hanem ténylegesen is növelték a költéseket. Úgy látják, hogy a sikerráta ezeken a programokon igencsak alacsony, pedig lennének még olyan értékes projektek, amelyekre érdemes lenne költeni, de büdzsé hiányában eddig nem volt lehetőség.

Melyek a következő hét évre vonatkozó tematikus prioritások?

A H2020 tulajdonképpen három „lábon” állt; ezeket aztán lebontották különböző prioritásokra, majd ezeket programkiírásokra, amelyekkel a források nagy részét fixen kiírt pályázati témákra szűkítették. Emellett jelentős összeget költöttek különböző nyitott tematikájú programokra, ahol csak nagyon kevéssé, vagy egyáltalán nem volt meghatározva az a témakör, amelyen belül pályázni lehetett. Ezeknek a tulajdonságai általában azt mutatták, hogy egyrészt vagy teljesen alapkutatás-jellegű programok voltak, vagy pedig piac-közeli jellegűek; a kettő között igazából elsősorban csak fix tematikákra lehetett pályázni. Hogy egy példát említsek: a H2020 Program jelenlegi kiírásában van egy olyan pályázat, amelyik a kelet-európai tuberkulózis megfékezését és megszüntetését célozta meg. Ezen kívül persze vannak ennél sokkal kevésbé helyhez és témához kötött, de vannak nagyon speciális kiírások is. Aki akarta, az biztosan meg tudta találni magának a megfelelő lehetőséget.

Ez nem lesz másképp a következő ciklusban sem: különböző tématerületekre, illetve prioritásokra lehet majd fókuszálni a forrásokat; erre tulajdonképpen most szavazni is lehet, illetve visszajelzést adni arról, hogy melyek azok a területek, prioritások, amelyek nekünk fontosak.

A különböző európai államok, így a magyar kormány szakmai szervezetei is visszajelzést adtak arról, hogy ezek a prioritások milyenek legyenek, illetve véleményt nyilvánítottak arról is, hogy hogyan kellene elosztani a megnövelt forrást, milyen programok kellenének, hogyan kellene javítani a jelenlegi rendszeren, hogy azt minél többen igénybe tudják venni.  Ezeket a javaslatokat különböző „position paper”- ekben, álláspont-leíró hivatalos dokumentumokban tették meg az államok.

Norvégia például már kettőt is kiadott ezekből a dokumentumokból: náluk a legnagyobb hangsúlyt a környezetvédelem kapja. A magyar állásfoglalás a többiekéhez képest viszonylag teljesebb, és jól leírja azokat a problémákat, amelyekkel a H2020 területén találkozunk. A régi tagországok is több olyan szempontot vetettek fel, ami számunkra (és a többi újonnan csatlakozott állam számára) is kedvező.

Egyrészt tehát kezdeményeztek egy állami szintű eszmecserét, mely során a különböző tagállamok fejezhették ki a véleményüket, másrészt jelenleg is folyik az a nyílt konzultáció, melyben az európai állampolgárok nyilváníthatnak véleményt arról, miben is gondolják fontosnak, hogy hova „költsük el” ezt a pénzt.

A régi tagállamok állampolgárai nyilvánvalóan végigkísérték a H2020 (FP8)-at megelőző hétéves ciklusokat; ez annyit jelent, hogy náluk már kialakult az a kultúra, hogy hogyan kell ezeket a forrásokat igénybe venni. Magyarországon, illetve az új tagállamokban még nagyon gyerekcipőben járunk e téren. Azt is meg kell jegyeznem, hogy az FP6-on, vagy FP7-en „nevelkedett” régebbi tagállamok is nehézségekbe ütköznek a jelenlegi H2020-as pályázással kapcsolatban, hiszen most egészen más szempontrendszer alapján bírálják el a benyújtott projekteket.

Azt gondolom, hogy a Magyar Fejlesztési Központnak éppen az az egyik fő küldetése, hogy ezt a fajta pályázati kultúrát meghonosítsa a a Kárpát-medencében: egyrészt, hogy minél többen tudjanak a H2020-ról és az egyéb közvetlen uniós forrásról, másrészt, hogy minél mélyebb legyen ez a tudás az adott cégnél, intézménynél vagy akár magánszemélynél, kutatónál.

Kevesen tudják, hogy a közvetlen források területén milyen lehetőségeink vannak, valamint azt, hogy egészen más az elbírálási rendszer, más az elszámolási mód, más a projekt lebonyolítása, mint például a hazai forrásoknál. Amit rendkívül kedvezőnek állapíthatunk meg, hogy igen magas a támogatási intenzitás a H2020 területén belül; akár 125 %-os támogatást is el lehet érni. Amellett, hogy viszonylag nehéz elérni a pályázati forrást, ha az adott „intézmény” azt elnyerte, sokkal jobban igazodik az ő személyes igényeihez: például nincsen meghatározva fenntartási periódus a legtöbb program keretében. Ez tulajdonképpen annyit jelent, hogy a fejlesztéssel kapcsolatban fennálló kockázatért nem kell jótállást, vagy semmi olyat sem vállalnia a pályázónak, amit biztosan nem tud teljesíteni. Mindez azért van így, mert az ilyen típusú kutatás-fejlesztések, amelyek legtöbbször a tudomány határait feszegetik, esetlegesen nem járnak azonnal olyan eredménnyel, amire árbevételt lehetne építeni.

Vannak-e már értékelhető információk a magyarok által priorizált témákról?

Az eddig visszaérkezett vélemények alapján még nem lehet egyértelműen körvonalazni egy vagy több tipikusan magyar prioritást. Azt azonban mindenképpen kijelenthetjük, hogy a bölcsészet-, illetve társadalomtudományok területén létrehozott innováció ugyanolyan mértékű elismerése, mint más, a reálterületeken létrehozott fejlesztéseké, kiemelten fontos elérendő cél a magyarok számára. A legtöbb pályázatban ki van emelve, hogy az interdiszciplinaritás és a társadalomtudományok, vagy akár a gazdaságtudományok figyelembevételével kell a pályázatot beadni, esetleg résztvevőket is bevonni ezekről a területekről. Jelenleg elsősorban mégis a reáltudományok területén beadott ötletek vannak díjazva.

Jómagam azt a közel 1000 kkv-t, vagy intézményt képviselem, amely szeretné megvalósítani a saját projektjét, és szeretne annak eredményéből valamilyen bevételt termelni. Ebből a szempontból viszont nagyon nehéz a társadalomtudományok területén olyan kutatást végrehajtani, ami anyagilag is megtérül. Szerintem nehéz lenne, akár csak részben is, társadalomtudományokat bevonni egy olyan projektbe, ami például hardvert fejleszt. Érdekességképpen: jelenleg fut egy olyan projekt a kezünk alatt, amely az ügyfélszolgálati telefonbeszélgetések elemzésén alapulva egyfajta pszichológiai jellemzést ad az ügyfélről és a vele foglalkozó ügyfélszolgálati munkatársról.  Ebben a projektben például erősen kötődnek a társadalomtudományokat, bölcsészettudományokat érintő területekhez még akkor is, ha ezeket az összefüggéseket gyakorlatilag számok, matematikai elemzések alapján állítják elő.

Másik jelentős vitapont a magyarok és más nemzetek számára az is, hogy mennyire elvárható a projektek későbbi hasznosíthatósága. Az eddigi évek során olyan alapkutatásokat is támogattak, amelyeknél nem volt azonnal látható, hogy lesz-e közvetlen gazdasági haszna. Jó példa a nem azonnal megtérülő kutatásra az emberekkel együttműködő robotok témája, ami 20 évvel ezelőtt teljesen határterületnek, illetve sci-fi-be illő történetnek látszott.  Azonban, ha akkor ezt a kutatást nem végzik el, akkor most, amikor valóban nagy szükségünk van rá, lóhalálában kellene futnunk olyan kutatások, fejlesztések után, amelyek leképezik például azt, hogy milyen lehetséges forgatókönyvek állhatnak elő, amikor egy gyártóüzemben dolgozó robot és az emberi munkaerő kooperációja a legcélravezetőbb. Ezeknek a korábbi, akkor látszólag „értelmetlen” kutatásoknak híján most jelentős hátrányból tudnánk csak indulni az innováció versenyistállójában.

A pályázati kiírások, illetve az MFK-ba befutó projektek bizottsági bírálata alapján úgy látjuk, hogy egyre több esetben határozzák meg azt, hogy amennyiben az adott kutatás piaci megoldásig jut, akkor az egyrészt a piacon meglévő megoldásoknál nem kaphat magasabb árat, másrészt, hogy egy jelentős piac fogja várni ezt az újdonságot. Jelenleg ez az elvárás mélységes felháborodást okoz a tudományos világban. Jómagam azonban tökéletesen egyetértek azzal, hogy ha az unió ennyi pénzt szentel az innovációnak, akkor a máshonnan elvett forrást valahonnan igyekszik visszatermelni. A kutatás-fejlesztés támogatásának egyik célja éppen az lenne, hogy a belőlük létrejövő innovatív projektek jóval nagyobb mértékben járuljanak hozzá a GDP növekedéséhez. Megalapozott elvárása ez az uniónak, mi magunk is nem egyszer találkoztunk „egyéjszakás”-projektekkel: ennyi idő alatt találták ki, és írták meg hozzá a pályázatot. Az MFK-ban nagy figyelmet szentelünk annak a szelektálásnak, aminek fő célja, hogy felismerjük és kiemeljük a komoly elképzeléseket amelyek az EU számára is értékelhetők.

 

Az MFK képzéseket is tart ebben a témában. Kiknek ajánlja ezeket? Milyen tématerületeket érintenek az oktatás során?

Az MFK 2016 óta folyamatosan tart képzéseket a közvetlen uniós forrásokról; ez a tananyag gyakorlatilag a partnereink személyes kérdésein alapul, és arról szól, hogyan tudnának minél többen pályázni, legfőképpen persze sikeresen pályázni brüsszeli forrásokra. Tehát nemcsak elméleti oktatásról, hanem gyakorlaton alapuló tudásátadásról beszélünk.2017 óta már államilag akkreditált formában tesszük ezt, mivel az az általános tapasztalatunk, hogy ehhez hasonló oktatás hiánycikk Magyarországon. Más országokban aranyáron természetesen el lehet végezni mindenféle speciális szakterülethez kapcsolódó tanfolyamokat. Meggyőződésünk - és hivatásunknak tekintjük -, hogy ezeket a képzéseket Magyarországon kell elérhetővé tennünk és, hogy a Kárpát-medencében élő minden potenciálisan sikeres magyar pályázó számára lehetővé kell tennünk az ezeken való részvételt.

Az idei évet két típusú képzéssel kezdjük célcsoportonként meghatározva. Az egyiket a határontúli magyaroknak, illetve az anyaország területén, vidéken élő érdeklődők számára tartjuk. Ez bentlakásos, három napon át tartó, szállást és étkezést biztosító, nagyon intenzív tudásátadás. A másikat kifejezetten budapesti cégvezetők, vagy komoly beosztásban lévő munkatársak, vállalkozók számára hirdetjük meg: ötször félnapos oktatást foglal magában üzleti reggelivel, személyes konzultációkkal, melyek teret adnak az egymás közötti kapcsolatépítésnek is. Mindkét képzésre szűk határidővel, korlátozott létszámban még lehet jelentkezni.

A tematikát tekintve szó lesz a közvetlen brüsszeli forrásokról általában, a Horizon 2020-ról mélyebb vonatkozásban, illetve a pályázati projektek felkészítéséről, és azok menedzseléséről fogunk részletes információt adni. Magyar és nemzetközi viszonylatban a legnagyobb tudású előadókat hívtuk meg egyrészt az MFK berkeiből, másrészt a H2020 területéről. Részt vesz például az a projektmenedzser szakértő is, aki Magyarországon a legtöbb sikeres projektet menedzselte le az FP7 és H2020 területén. Tanácsadóként tapasztalt bírálóktól lehet majd kérdezni, valamint az egyik legelismertebb európai pályázatíró cég képviselőjét is lehet faggatni személyes konzultáció keretében.

Befejezésül pedig mindenkit, aki eddig az MFK-val partneri kapcsolatba került, arra szeretnénk buzdítani, hogy ténylegesen fogalmazza meg építő kritikáját a H2020-ról és a tervezett FP9-ről a saját, illetve az MFK-val folytatott tárgyalások során kialakult tapasztalatai alapján.

 

Budapesti képzésre ide kattintva jelentkezhetnek.

Dobogókői képzésre ide kattintva jelentkezhetnek.

Az FP9 tervezetéről szervezett konzultációban ide kattintva lehet részt venni.

vissza  
Bemutatkozás Adatvédelem
Impresszum Jogi nyilatkozat
Kapcsolat Tárhelyszolgáltató
Hírlevél
E-mail: 
Név: